Legutóbb Tapolcán jártam egy kis halvacsora reményében, amit egy kis borral szerettem volna leöblíteni. Így is lett. örömmel láttam, hogy ez a csodás kis városka megtelt élettel, ami egyébként nem jellemző rá a szürke hétköznapokban. Rengeteg ember hömpölygött a tó körül és ették a finomabbnál finomabb pisztrángokat, melyeket többféle módon is lehetett kérni: sütve, füstölve, panírozva. Nem mellesleg kellemes zene kísérte mindezt. Három színpad közül is lehetett választani, kinek milyen stílushoz volt kedve ( Jazz, vagy éppen a mai könnyű zene is fel volt szolgálva). Amikor én voltam épp Torres Dani, azután Malek Andrea szórakoztatta a népet. A borokról sem feledkeztem meg. Megkóstoltam párat és nekem a Laposa Kéknyelű volt a kedvencem. Hát igen, szeretem a Badacsonyt, mindenféle formájában s ízében is. Az árak sajnos itt is iszonyatosan el voltak túlozva hacsak egy szelet rétesre gondolok, ami 500 Ft. volt, a pisztrángról nem is beszélve , ami több ezerbe fájt és a 800 Ft-os öt kis körös pónilovaglás mindemellett. Persze ha a bevétel a város fejlődését szolgálja, úgy megéri, mivel nem szabad elhanyagolva hagyni egy ilyen szép helyet, ahol egyébként Magyarország legnagyobb vízfelülettel rendelkező barlangi tavai találhatók. Úgyhogy hajrá Tapolca, hajrá Badacsonyi Kéknyelű, ami igazi Hungraikum!

Eljött a szeptember, vagyis a Tiszai Halfesztivál ideje, amit már 22. alkalommal rendeztek meg Szegeden. Szerencsére az idő is kedvező volt, így szépen lassan végig sétáltunk a rakparton és szemeztünk a hal sokasággal. Sok mindent nem kóstoltunk meg ilyen árak mellett (10 dkg került 1000 ft-ba) egyedül a haltepertőt sültkrumplival. Végülis finom volt, csak a bő olajtól, amiben kisütötték eléggé megülte a hasunkat, nem is nagyon kívántunk mást enni már utána.

Állandóan azt szapulják, hogy így együnk halat, meg úgy együnk halat, mert milyen egészséges. Igen ,persze csak 1: nem lehet megfizetni, 2: a halat másképp is el lehet készíteni, nem csak rántva. A megannyi halsütők közül egyetlen egy volt, ahol végre túl léptek a megszokottságon. Füstölt halakat, halpástétomokat lehetett kóstolni zöldségekkel. Na ott elhittem, hogy tényleg egészséges ételt ehetek, és nagyon finom is volt.

Imádom Szegedet és a halakat, de jó lenne kicsit újítani. Ennyi pénzért nem olajat szeretnék enni. Nem kellene félni a változásoktól, hiszen az visz előre.

Idén 5 esküvőre hívtak meg, amire 4-re el is tudtunk/tudunk menni a párommal.Természetesen nem elég az esküvő után tartani egy nagy bulit (a lagzit), hanem előtte is csapni kell egy partyt, azzal elbúcsúztatva az ifjú pár lány/legény életformáját. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt véresen komolyan kellene venni, mint ahogy néhányan teszik, erre jó példa a hétvégén tartott lánybúcsú, amin részt vettem. A menyasszony kikötötte, hogy nem szeretne nagy felhajtást, és játékokat sem. Mi nagyjából teljesítettük a kérését. 2 db egyszerű játékot azért belecsempésztünk a buliba, mert hát mégis csak leánybúcsúról van szó! Szerencsére a leendő arának sem volt kifogása ellene. Programnak vitorlázást szerveztünk, csak sajnos az időjárás közbeszólt. Persze, volt "B" terv, így szabadulószobába mentünk, ami szintén nagyon tetszett a menyasszonynak. Végül elmentünk vacsorázni, ahol degeszre ettük magunkat, még egy kis meglepetés torta is volt, és..............ennyi. Nem kellett árulni sem gyufát, sem petrezselymet. Nem kellett idétlen feladatokat végrehajtani idegenekkel, kellemetlen helyzetbe hozni bárkit is ezzel. Nem kellett erőltetett mosollayl megzavarni senkit vacsora, vagy sörözés közben, hogy vágja már ki legyen szíves a gatyájából a címkét, mert az milyen jó poén. Tudom, tudom ez vicces, meg bulis, főleg kellő mennyiségű alkohollal párosítva. 3 ilyen hen partyn vettem részt eddig, ami az életkoromhoz képest biztosan kevésnek számít, de valahogy ennél a legutóbbi alkalomnál éreztem azt, hogy nem KELL valamit csinálni, hogy nem KÖTELEZŐ részt venni ebben meg abban. Nem kellett fogni senki haját hányás közben, szépen nyugiban zajlott minden. Természetesen furcsa volt nekem is, hogy ennyire lightos volt a történet és este 11 előtt már otthon voltam,de utólag bele gondolva, minek is kellett volna szétcsapni magunkat? Oda lett volna az egész vasárnap a másnappal, hétfőn meg irány a meló. Tévedés ne essék, nem vagyok buli ellenes, csak az eröltetett dolgokat nem szeretem,és valahol mégis ez történt a hétvégén is. A nagy szervezkedés közepén kiderült, hogy az említett menyasszonyunk simán el lett volna kettesben a hugával borozgatva, beszélgetve, de mi mégis ráeröltettük az egyen polót,  a játékokat, és a vacsorát, aminek persze örült és megköszönte. Mégis elgondolkodtatott ez az este arról, hogy miért akarunk megfeleni ennyire az átvett szokásoknak?, miért állunk be a sorba birkaként csak mert mások azt mondták?, miért ciki azt mondani, hogy köszi de én nem akarok lánybúcsút tartani vagy nem akarok szilveszteri buliba menni, stb, stb.

Nyilván nem kell velem egyet érteni ebben a kérdésben, csupán csak az a kérdés, ha valaki nem a kitaposott utat követi az eltévedt embernek számít vagy csak egyszerűen irányt változtatott?

Hosszú hétvégén mi mást is csinálhatna az ember......utazik. Mi is így tettünk párommal, az úticél pedig Szlovénia Portoroz volt. Már két éve is jártunk ott, akkor egy hetet töltöttünk el és mondhatom még párszor biztosan ellátogatunk erre a gyönyörű és barátságos helyre. Homokos tengerpart várt a szállástól nem messze, persze lehetett volna szabad strandra is menni, de ott nem tudtuk volna az értékeinket elzárni, bár nem hiszem, hogy megloptak volna, mindegy jobb félni, mint megijedni. Kb 3 km-re van onnan Piran, ahova csak úgy átugrik az ember esténként. Andalogva lehet nézni a csodás tájat a fél órás séta alatt és az a gyöngyszem, ami elénk tárul, mikor odaérünk.............lélegzetelállító látványban részesülhetünk. A kikötő, a szűk kis utcák, és a naplemente csillogtatta épületekek, amik egymás mellett tömörülnek minden írót, festőt, fotóst bizonyosan megihlet. Az utcák tisztán vannak tartva, sok nyelven beszélnek az emberek (az egyik pincér a Relax pizzeriában még magyarul is makogott valamit) és akárhova beültünk étterembe, vagy a szálláson, ahol éppen voltunk, a  kiszolgálás aranyérmet érdemel. Legutóbb az apartmanban, ahova mentünk hűtött víz várt a hűtőben (ingyen) mellé kaptunk szintén hűtött citromos sört (ingyen), és egy csodálatos szőlőlugas társaságában bámultuk a tájat a teraszról minden nap. Grillezési lehetőség is volt, mi most nem éltünk vele, majd legközelebb. Emil, akié volt az apartman, minden este letörölte az asztalokat, még akkor is, ha nem ült aznap ott senki, és saját készítésű olivaolajjal is megajándékozott ott tartózkodásunk alatt.

Számunkra ideális pihenőhely, veszprémtől mindössze 5 óra autóút, bármikor átruccanhatunk. Árakat nézve nem a legolcsóbb, de nem is a legdrágább hely, de mint mindenhol, meglehet találni a spórolási lehetőségeket.

Összegezve: Szlovénia, szeretlek!

Ismét A Zöldben jártunk. Barátnőmmel részt vettünk egy főzős nyílt napon, amikoris megmutatták hogy kell kemencés ételeket készíteni. Megtanultunk csülköt csontozni, rétest készíteni (persze nem házi készítésű tésztából, az nagyon sok időt vett colna igénybe de így is isteni finom lett.) elsajátítottuk a lecsóban lévő paprika roppanóságának titkát ( kétszer kell megfőzni, közben vízzel felengedni :) ) és a lényeg, hogy mindig 200 fok alatt és sokáig kell sütni ha otthon sütőben akarjuk elkészíteni ezeket az finomságokat, mert úgy lesz igazán ízletes és omlós az étel. Ebben a nagy hőségben igazi hősök voltunk, hogy nekiálltunk kemencézni, ezért természetesen nem maradhatott el a jó kis hideg rosé fröccs sem, ami megadta a bátorságot akár a csülökhöz, akár a réteshez.

Mindenesetre nagyon jó élmény volt, remélem lesz még ilyen lehetőség, ahol elleshetek pár praktikát. A továbbiakban pedig a kemenceépítés fortélyait igyekszem megtanulni vagy inkább a páromnak javaslom, hogy kezdje el ő :)

"A macska tudja csak, a nagy titkokat." Szól a jól ismert mese egyik felcsendülő dalában, mert bizony ma van a macskák világnapja, ne menjünk el mellette szó nélkül!

Én személy szerint sosem szerettem a macskákat, mindig kutya párti voltam. Egyszer volt is egy kutyusom kemény egy hétig. (szüleim nem engedték tovább :( ) egy kölyök dalmata volt. Akiktől elhoztuk azt mondták, ha nem viszi el senki, akkor el kell altatniuk sajnos. Mi azonnal elhoztuk, de sajnos  kutya egy lakásba nem való, legalábbis apukám mindig ezt mondta. Úgyhogy gyorsan találtunk neki új gazdit. 

Jelenleg macskám van, Lujzika. Párom beszélt rá, hogy hozzuk el. Vásárosfalun voltunk egyik barátunknál, ahol született négy kiscica és az egyik ő volt. Én is azonnal beleszerettem mert ő volt a legtalpraesettebb kis mütyűrke. Szóval ment egy telefon a főbérlőnek, aki beleegyezett, így hát elhoztuk a kis nyavajást. Tele volt bolhával meg kullanccsal, úgyhogy az első út az állatorvos volt. Azóta minden ok vele, szép tiszta, egészséges, kövér macska lett. :)

Igaz tele van a lakás a szőrével ( sötét bútorok +fehér macska szőr, szuper párosítás) és néha elég rohadékul viselkedik: játsza a megsértődöttet, ha távol vagyunk hétvégén; minden indok nélkül simogatás közben egyszer csak rámar a kezedre játék címszóval; arról nem is beszélve, hogy néha nem oda piszkít ahova kéne, de azt is csak akkor ha valami nem teszik neki, szóval kicsit bosszúálló.

Mindegy, ezek a dolgok eltörpülnek a csomó jó tulajdonsága mellett. Nincs is jobb úgy haza érni, hogy ez kis szőrgombóc odadörgölődzik, meg bújik hozzád (persze főleg a kaja miatt) vagy amikor odafekszik az ember hasára és doromból neki, még néha egy kis hát masszázs is beleférhet. A veszekedés is hatással van rá, pl ha Balázzsal hangosabb szóváltásba kerülünk, azonnal jön a kedvenc játékával, ami az én egyik régi kesztyűm és próbálja elterelni a feigyelmünket és jelezni, hogy hékás, hagyjuk abba, inkább foglalkozzunk vele és akkor minden ok lesz! :) 

Nem mehetünk amellet sem, hogy egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére, amik félnek ezektől a négylábú teremtményektől már csak ezért megéri tartani egy cicust.

Na és persze ne feledkezzünk meg a gyógyító erejéről sem ugyanis köztudott, hogy a macska tulajdonosok jóval tovább élnek, szóval irány mindenki és szerezzen be egy kiscicát! ( az allergiásoknak nem muszáj :) )

Az evésen és a kerékpározáson kívül akad még egyéb dolog, ami roppantul közel áll hozzám. Ilyen pl: a zene. Gyerekkoromban 6 évig zongoráztam  és emellett énekeltem is, versenyekre jártam, szóval egész tehetséges voltam. Később a rajzolás kerített hatalmába. Annyit rajzoltam délutánonként suli után, hogy még enni is elfelejtettem. Kipróbáltam felnőtt fejjel a logó tervezés rejtelmeit is természetesen már számítógépen, és persze a sokak által kedvelt tevékenység mint a fotózást sem hagytam figyelmen kívül. Veszprémben az UNIFEST keretein belül tertandó különböző művészeti versenyeken még indultam is a képeimmel. Büszkén mondhatom, hogy első alkalommal a 3. helyezést, második alkalommal a 2. helyezést értem el :) Szóóóval érdekelnek a kreatív foglalkozások, jó lenne, ha a munkám is ebből állna, de sajnos Veszprém kis város ahhoz, hogy tudjak érvényesülni. Ahhoz nagyon nagyon nagyon jónak kell lenni, ahhoz pedig nyilván sokat kell tanulni, és én már nem vagyok huszonéves, persze öreg sem, de már inkább a családtervezésen gondolkodom. Na mindegy. Kb fél éve elkezdtem írni. Böngéztem a facebook-on és találtam egy oldalt tele csodás képekkel. Vörös Eszter Anna képei lennének azok. Azon kaptam magam, hogy bámulom ezeket az alkotásokat, nem bírom levenni róluk  a szemem. Azon agyaltam, hogy milyen jó lenne egy mesét olvasni ezekről a teremtményekről, amit Eszter megalkotott. Így, hát írtam egyet a képei alapján. El is küldtem neki, amit szépen megköszönt, persze nem hiszem hogy elolvasta, de nem haragszom, mert több száz ilyen levelet kap másoktól : verseket, meséket, stb. Ezután elkezdtem írni más történeteket, novellákat. A Coraline című könyv adta az ihletet, meg egyébként is szeretetm az ilyen típusú írásokat, filmeket. Megírtam 5  rövidke kis ifjúsági kalandtörténetet, mind másról szól, más helyen játszódik. Nagyon élveztem az utánajárásokat a helyszíneknek, meg az ottani szokásoknak, új motivációt adott és lelkesedést valami iránt, amivel szívesen foglalkozom akár hivatásszerűen is. Nézegettem tanfolyamokat, hol lehetne kreatív írást tanulni, de nekem mindegyik pénzlehúzós szagú volt. Inkább utána olvastam a neten magyar és külföldi oldalakon, hogy érdemes belekezdeni az írásba. Egész hasznos tanácsokat találtam. Jelenleg kiadókat vadászok, hátha találok egyet, aki szóba áll velem, ha nem akkor kénytelen leszek kiadni saját magam :) azután meglátjuk mi lesz

Igyekszem nem feladni és kitartani és persze tűrni a negatív kritikákat. Ha ezzel akarok foglalkozni, sok emberrel kell majd beszélgetnem és sok helyre utaznom, de ezt azt hiszem el tudnám viselni. A következő megálló Róma után Szlovénia lesz egy hosszú hétvégi kikapcsolódás Augusztus végén. Ott is lehet majd inspirálódni.

Na, hát a Hold jól meg nem mutatta magát hiába kémleltük az eget eszeveszettül, de legalább az idő jobb lett. Legalábbis én szeretem a meleget, nekem ez jelenti a nyarat. Szegediként hozzá szoktam a forrósághoz, úgyhogy nem okoz gondot átvészelni ezt az egy hét hőséget. Végre lehet csobbanni a Balcsiba. Ez nagy előny veszprémi lakosként, hogy munka után gondolok egyet, leugrok kb 15 perc alatt Füredre vag Almádiba és már a magyar tengerben lubickolok. Bár az emberek sokaksága nem vonz. Még szerencse, hogy van két jó barátunk is, akiknek van saját vitorláshajója, és el is szoktak hívni magukkal, így a tó közepén, ahol annyira nem koszos a víz és nincs tömeg, el lehet viselni valahogy. :)

Amondó vagyok, mindenki, aki tudja fogja a kalapját és irány a legközelebbi strand, mert már nincs sok a nyárból. Hazsnáljuk ki, amíg lehet! :)

Eltelt a hétvége, ami egész változatos volt. Voltunk utcazene fesztiválon, Kapolcson a művészetek völgyében, és persze Tapolcán meglátogattuk Balázs szüleit is. Természetesen ez a hétvége sem a fogyókúráról szólt. A Food Truck Show keretein belül hamburgereztünk. Katalán burgert toltunk be, ami rettentő finom. Van benne avokadó, cheddar, sonka, húspogácsa persze, egyéb zöldségek és a szósz, amitől katalán lesz a burgerünk. Édeskés ízvilága igen kellemes volt, ajánlom figyelmetekbe. Szerencsére olyan időben mentünk, amikor még nem volt az a bosszantó tömeg, így tudtuk élvezni a fiatal zenészek produkcióit. Volt köztük nagyon jó és volt kevésbé, de ez már csak így megy. Az árak nagyon el vannak szállva ilyenkor, akár csak Kapolcson. Szerencsétlenek sosem ússzák meg eső nélkül, már az lenne a furcsa, ha nem esne a völgyben ebben az időszakban.Sajnos a sok eső miatt nem tudunk hódolni a másik szeretett hobbinknak, a biciklizésnek sem. Én kb 10 éve, párom úgy 15 éve bringázott utoljára de pár hónappal ezelőtt kedves barátaink csak rábeszéltek, hogy menjünk velük csapatni két keréken, majd ők kölcsönöznek nekünk bicajt. No hát annyira bejött a dolog, hogy azóta már vettünk is magunknak sajátot mindenféle felszereléssel, és már a Balaton kiskört (107 km) is megjártuk. Természetesen nem lehet bringázni üres hassal, így hát amikor csak letekerünk Almádiba vagy Vámosra lecsúszik egy pizza vagy hekk :) :) Mostanság a Zöld nevű helyre járunk szívesen. Balatonalmádi és Szentkirályszabadja között található a hely és csak ajánlani tudom minden bicajosnak és nem bicajosnak (autóval is meg lehet közelíteni). Remek fogásokat lehet csemegézni. Kemencében sült réteseket, langallókat vagy akár lecsót (ami a képen látható) és bográcsban főtt pörkölteket egy kis fröccs vagy limonádé társaságában nagyszerű környezetben a zöldben. Szóval hajrá napsütés, hajrá bringatúra!