Idén 5 esküvőre hívtak meg, amire 4-re el is tudtunk/tudunk menni a párommal.Természetesen nem elég az esküvő után tartani egy nagy bulit (a lagzit), hanem előtte is csapni kell egy partyt, azzal elbúcsúztatva az ifjú pár lány/legény életformáját. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt véresen komolyan kellene venni, mint ahogy néhányan teszik, erre jó példa a hétvégén tartott lánybúcsú, amin részt vettem. A menyasszony kikötötte, hogy nem szeretne nagy felhajtást, és játékokat sem. Mi nagyjából teljesítettük a kérését. 2 db egyszerű játékot azért belecsempésztünk a buliba, mert hát mégis csak leánybúcsúról van szó! Szerencsére a leendő arának sem volt kifogása ellene. Programnak vitorlázást szerveztünk, csak sajnos az időjárás közbeszólt. Persze, volt "B" terv, így szabadulószobába mentünk, ami szintén nagyon tetszett a menyasszonynak. Végül elmentünk vacsorázni, ahol degeszre ettük magunkat, még egy kis meglepetés torta is volt, és..............ennyi. Nem kellett árulni sem gyufát, sem petrezselymet. Nem kellett idétlen feladatokat végrehajtani idegenekkel, kellemetlen helyzetbe hozni bárkit is ezzel. Nem kellett erőltetett mosollayl megzavarni senkit vacsora, vagy sörözés közben, hogy vágja már ki legyen szíves a gatyájából a címkét, mert az milyen jó poén. Tudom, tudom ez vicces, meg bulis, főleg kellő mennyiségű alkohollal párosítva. 3 ilyen hen partyn vettem részt eddig, ami az életkoromhoz képest biztosan kevésnek számít, de valahogy ennél a legutóbbi alkalomnál éreztem azt, hogy nem KELL valamit csinálni, hogy nem KÖTELEZŐ részt venni ebben meg abban. Nem kellett fogni senki haját hányás közben, szépen nyugiban zajlott minden. Természetesen furcsa volt nekem is, hogy ennyire lightos volt a történet és este 11 előtt már otthon voltam,de utólag bele gondolva, minek is kellett volna szétcsapni magunkat? Oda lett volna az egész vasárnap a másnappal, hétfőn meg irány a meló. Tévedés ne essék, nem vagyok buli ellenes, csak az eröltetett dolgokat nem szeretem,és valahol mégis ez történt a hétvégén is. A nagy szervezkedés közepén kiderült, hogy az említett menyasszonyunk simán el lett volna kettesben a hugával borozgatva, beszélgetve, de mi mégis ráeröltettük az egyen polót,  a játékokat, és a vacsorát, aminek persze örült és megköszönte. Mégis elgondolkodtatott ez az este arról, hogy miért akarunk megfeleni ennyire az átvett szokásoknak?, miért állunk be a sorba birkaként csak mert mások azt mondták?, miért ciki azt mondani, hogy köszi de én nem akarok lánybúcsút tartani vagy nem akarok szilveszteri buliba menni, stb, stb.

Nyilván nem kell velem egyet érteni ebben a kérdésben, csupán csak az a kérdés, ha valaki nem a kitaposott utat követi az eltévedt embernek számít vagy csak egyszerűen irányt változtatott?