Legutóbb Tapolcán jártam egy kis halvacsora reményében, amit egy kis borral szerettem volna leöblíteni. Így is lett. örömmel láttam, hogy ez a csodás kis városka megtelt élettel, ami egyébként nem jellemző rá a szürke hétköznapokban. Rengeteg ember hömpölygött a tó körül és ették a finomabbnál finomabb pisztrángokat, melyeket többféle módon is lehetett kérni: sütve, füstölve, panírozva. Nem mellesleg kellemes zene kísérte mindezt. Három színpad közül is lehetett választani, kinek milyen stílushoz volt kedve ( Jazz, vagy éppen a mai könnyű zene is fel volt szolgálva). Amikor én voltam épp Torres Dani, azután Malek Andrea szórakoztatta a népet. A borokról sem feledkeztem meg. Megkóstoltam párat és nekem a Laposa Kéknyelű volt a kedvencem. Hát igen, szeretem a Badacsonyt, mindenféle formájában s ízében is. Az árak sajnos itt is iszonyatosan el voltak túlozva hacsak egy szelet rétesre gondolok, ami 500 Ft. volt, a pisztrángról nem is beszélve , ami több ezerbe fájt és a 800 Ft-os öt kis körös pónilovaglás mindemellett. Persze ha a bevétel a város fejlődését szolgálja, úgy megéri, mivel nem szabad elhanyagolva hagyni egy ilyen szép helyet, ahol egyébként Magyarország legnagyobb vízfelülettel rendelkező barlangi tavai találhatók. Úgyhogy hajrá Tapolca, hajrá Badacsonyi Kéknyelű, ami igazi Hungraikum!