Személyes kis bevezető rólam: Szegeden születtem, a 30-as éveim elejét taposom, egészségügyi dolgozó vagyok a veszprémi kórházban, stb, stb, semmi extra, menet közben úgyis kiderül rólam ez, az. Mostanság az írás lett a hobbim és egy-két éve már agyalok rajta, hogy betérek a blogolás világába én is, ahogy oly sokan mások. Ez a gondolat a Julie&Julia című film miatt hasított belém, (aki nem látta a filmet és szeret enni, mint én, mindenképp nézze meg) de el is vetettem ezt az ötletet. Aztán a mostani római kiruccanásunkkor a párommal üldögélve a teraszon sörözgetve, borozgatva ismét szóba került a téma. Persze miről is írhatnék én egyáltalán, és kit érdekelne? De Balázs (a párom) meggyőzött, hogy akármiről írhatok, amit szeretek: legyen az étel, utazás, a harmincas nők világa, vagy akár a macskámról Lujziról is. Fogjam fel úgy, mintha egy naplót vezetnék, csak ezt mások is láthatják. Szóval hazaérkezésünk után egy-két nappal rávettem magam a dologra. Több mindent szeretnék érinteni, legyen az akár jó vagy rossza élmény vegyesen ( amire a blogom címe is utal :) )
Egy kis szösszenet Rómáról, ha már megemlítettem. A város maga a csoda. A gyönyörű szó nem elég kifejező rá. Azok a monumentális építmények töredéke is már magával ragadja az ember képzeletét vissza az ókori létbe. Az olasz emberek, pedig még mindig a kedvenceim. Szó nélkül, mosolyogva segítettek esténként a cigi automatánál (igen, sajnos dohányzom, de már leszokóban vagyok, lassan 5 éve:) ) odaadva igazolványukat, mert csak azzal működött. A szemtelen és olykor bosszantó lazaság, ami árad belőlük jobb kedvre derítik az embert, legalábbis engem nagyon.
Az ételek fenomenálisan finomak. Nekünk magyaroknak csak sejtésünk lehet róla milyen is egy jó pasta, vagy pizza, vagy akár egy tiramisu. Bár valószínűleg mindennek a titka a jó alapanyag, és hogy ne főzzük szana-széjjel azt a tésztát kérem szépen!! Mindezen pompás étkek mellett egy darab kövér embert nem láttunk a városban, tehát a tészta valóban nem hízlal. :) Persze nem mindegy mekkora adagokat eszünk. Nem kell telepakolni púposra a tányért, ahogy itthon szoktuk, elég a kevesebb is. Ha éhes maradsz utána még mindig ott a desszert lehetősége, ami lehet akár egy kevéske gyümölcs is.
Megjelenésük sem volt semmi. Mindenki, akár nő, akár férfi nagyon csinosan öltözködtek, még én is kedvet kaptam hozzá, pedig én inkább a kényelmes laza ruhákat részesítem előnyben. Rómában szinte mindennap felvettem a csini szoknyámat és rúzzsal a számon vetettem bele magam a napi menetelésbe. Magassarkút csak egy este húztam, mivel ott a sportcipő a megfelelő viselet, így is szétment a lábam és a derekam :) .........
folyt köv.....
